A sütés-főzés iránti szenvedélyem még gyermekkoromban kezdődött. Akkoriban sütikkel kísérleteztem, és igazán feldobott, ha valami különlegességgel sikerült lenyűgöznöm a kóstolóimat. Ezt az érzést azóta is keresem, mert örömöt okoz és feltölt.

Három évvel ezelőtt, novemberben indítottam el az Ízharmonikus gasztroblogot a párom közreműködésével, aki fotósként szívesen vállalta az elkészült ételek megörökítését. A receptek gyűjtögetése, kipróbálása és megosztása a legkedvesebb időtöltésemmé vált, igazi kikapcsolódást jelent a mindennapokban. 

Publikált receptjeim általában desszertek, másfél éve pedig bonbonok is készülnek a konyhámban. A bonbonozás iránti lelkesedésem kezdettől fogva töretlen. Folyamatosan keresem az alkalmat, hogy a családomnak és a barátaimnak házi készítésű csokoládét ajándékozhassak. Ezek megalkotása során kiélhetem minden kreativitásomat.

A desszerteken kívül szívesen kísérletezek az utazásaim során kipróbált, tradicionális ételek 

elkészítésével, az eredeti receptek felkutatásával. Ezek többnyire mediterrán fogások, de bármilyen más nemzetközi konyha – mexikói, kínai, vietnami – ízeire is nyitott vagyok.

http://izharmonikus.blogspot.com

Az igényesen elkészített, finom ételek szeretetét apukámtól örököltem. Már gyerekként csodálattal figyeltem, hogyan bánik a különféle húsokkal és a májjal, mint két legkedvesebb alapanyagával. Észrevétlenül szívtam magamba a mozdulatait, csakúgy mint anyai nagymamámét derelyekészítés közben, és később magam is meglepődtem, mennyi mindenre emlékszem abból, amiket főzés közben a főzéssel kapcsolatban mondogattak. A családunkban mégsem gondolta volna senki, hogy egyszer a nyomdokaikba lépek – még ők sem.

Elég későn, huszonévesen kezdtem ügyködni a konyhában; egyszerű, gyorsan elkészíthető fogásokkal indítottam, a magyaros ételek vonalát követve, és már akkor is mindent felturbóztam, hiszen a fűszeres étkek iránti szimpátiám is „hozott anyag”. Hosszabb szünet után, harmincon túl 2010-ben az egyik ismert receptgyűjtő oldalon látott igényesebb ételfotók hatására kezdtem el komolyabban főzni, elképesztő lelkesedéssel, és egy ott született ismeretségnek köszönhetem, hogy megsütöttem életem első kenyerét. Ezt óriási lépésnek éreztem akkor, és nagyon hálás vagyok ennek a kedves ismerősnek azért, hogy erre presszionált. Ezután egyenes út vezetett a húsvéti kalácsig, aminek az elkészítésére szintén nagyon büszke vagyok, mert a családunkban ez az étel piedesztálra van emelve.

Az előbb említett oldalon találtam rá egy igaz barátra is Fekete-Szép Ági személyében, akivel napi szinten tartjuk a kapcsolatot, és lelkesen figyeljük-követjük egymás blogos ügyeit és az egyéb történéseket. Nem sokkal később, 2012 nyarán elkészült a blogom, a Sünis kanál, amit mind a mai napig nagy élvezettel csinosítgatok, finomítgatok. Ma már egyre sűrűbben fordul elő, hogy valamit azért készítek el, hogy az újonnan vásárolt tányéron lefotózhassam. Ez a tevékenység kapcsol ki igazán, bár ezen a téren még nagyon sok a tanulni valóm.

A válogatósságom sajnos igencsak határt szab az ételekkel kapcsolatos sokoldalúságnak, és inkább a kényszerből fakadó találékonyság határozza meg a konyhai „munkásságomat”. Érdekes módon a majdnem üres hűtő jobban inspirál, mint a teli.

Nem csak én, a párom is finnyás, ezért duplán fel van adva a lecke. Miatta főleg csirkemellből készülnek nálam a húsételek, de azok nagyon sokféle módon. A tésztafélék, különösen a kelt tészták nagy kedvenceim; a húsok mellett ez jellemzi leginkább az ízlésemet. Mostanában, azon túl, hogy jobban odafigyelek az egészséges, káros anyagoktól mentes táplálkozásra, egyre nyitottabb vagyok az olyan alapanyagokra is, amiket korábban nem szerettem, így lassan, de biztosan bővül a paletta.

A Kifőztük magazinban 2013-ban vendég bloggerként már szerepeltem, de 2014 novembere óta nagy örömömre újra a csapat tagja lehetek.

http://www.suniskanal.blogspot.com

Pupp Ferencné Horváth Rozi vagyok, a blogomon Horváth Rozi-Aranymorzsaként próbálgatom szárnyaimat immár egy éve.

Két gyermekem van, az ő unszolásukra kezdtem el az írást. Az Aranymorzsa név stílusosan a szakmámból ered, mivel aranyműves vagyok. Az alkotás lételemem a műhelyemben és a konyhámban is. Amikor a kezem alatt valami új születik, és azzal másnak örömet szerezhetek, az minden fáradságot megér. 

Ha választanom kellene, mi az, amit a legjobban szeretek készíteni, első helyen a kelt tészták, kenyerek lennének. Sütés-főzés közben kiteljesedem, és minden gondom elszáll. Szeretem a régi, jól bevált recepteket, de keresem az új kihívásokat, és szívesen ötvözöm a régiekkel.

Örök példaképem a nagymamám, akitől a legtöbb fortélyt tanultam, és tudom, hogy mosolyog rám az „égi konyhából”. 

http://aranymorzsa.blogspot.com

Adél vagyok, a Nyam-nyam blog szerzője.

Elég sokáig csekélyke affinitást mutattam a főzés iránt. Gyerekkoromban nagyon rossz evő voltam, örültem – ahogy a szüleim is –, ha túl voltam az ebéden. Aztán amikor férjhez mentem, kénytelen voltam megtanulni ezt-azt, nehogy szó érje a ház elejét. Magam sem gondoltam volna, de annyira belejöttem, sőt megszerettem a főzést-sütést, hogy csakhamar azon kaptam magam, hogy naphosszat bújom a gasztroblogokat, és azon agyalok, milyen különlegességet próbáljak ki legközelebb.

Kezdetben a férjem fényképezte az ételeimet, de csakhamar rám is átragadt a fotózás iránti szeretete, úgyhogy ezek után már nemcsak a gasztroblogokat bújtam, hanem a fotós oldalakat is.

Kislányom születése után nem sokkal kezdtem el blogot írni. Számomra a blogolás kellemes kikapcsolódás a napi mókuskerék mellett. Szeretem azt a kis szeánszt, ahogy rákészülök egy ételre, aztán beállítom, fotózom, és végül persze élvezem az ízeket. Az pedig külön öröm, hogy a visszajelzések alapján ez másoknak is tetszik.

http://afraasutode.blogspot.com