Sokakhoz hasonlóan én is a nagymamám és az anyukám konyhájában segédkezve, ételeket kóstolgatva szerettem meg a sütést, főzést. Később, bárhol laktam, én is kialakítottam a saját konyhámat, és az otthonról hozott fogások mellett szívesen próbáltam ki új ízeket.

Néhány éve építtettünk egy kemencét a kertünkben, ami új ajtót nyitott ki előttem a hagyományok irányába. Egyrészt megismerkedtem a kemencés sütés, főzés technikájával, másrészt kezdtem jobban érdeklődni a nagyanyáink által készített ételek iránt. Célom az, hogy bemutassam, hogy a hagyományos ételek hogyan építhetők be egy mai modern háztartásba.

Nagyon fontos számomra, hogy minőségi alapanyagokból süssek, főzzek. Ezért is indítottam el a blogon egy sorozatot az Aranyszalag Minőség tanúsítvánnyal rendelkező termékekről. Mindezek mellett szeretek beülni jó éttermekbe, és értékelem az új gasztronómiai megoldásokat is.

Azt szeretném, ha mindezek tükröződnének a blogomban. És azért, hogy a test mellett a szellem is jóllakjon, arra törekszem, hogy minden bejegyzésemben a receptek mellett legyen érdekes olvasnivaló is, ami személyes történet vagy egy-egy alapanyag, étel, szokás bemutatása is lehet. 

A blog „irodalmi sarkában” pedig olyan novellák olvashatók, amelyek megírását ételek, alapanyagok inspirálták.

http://azenkemencem.com

Hiszek abban, hogy még több sütivel a világ még jobb lehetne. Éppen ezért indítottam másfél éve a Sütit akarok! gasztroblogot, ahol részletes leírásokkal, tippekkel segítek mindenkinek, aki sütni szeretne. Általában az egyszerűen elkészíthető dolgokat szeretem, de néha bele tudok feledkezni az aprólékos díszítésekbe is, mert számomra ez az igazi kikapcsolódás. Szeretek kísérletezgetni, aminek eredményeként sok fúziós, őrült sajttorta-kreáció van a blogon, illetve az egyik olvasóm Oreo-függőként emleget.

Szerintem a jó sütihez nem kell más, mint egy jó recept, jó minőségű alapanyagok és némi kreativitás, kísérletező kedv. Tartsatok velem! 

http://sutitakarok.cafeblog.hu

Topánka Vera vagyok, a Nuts ’n’ Roll blog megálmodója és működtetője. Először jött a főzés-sütés, azután a fotózás, és akkor úgy döntöttem, hogy megosztom másokkal is az alkotásaimat. Receptjeimre az egyszerűség és a gyorsaság a legjellemzőbb, persze emellett nagyon finomak és sokféleképpen variálhatók is. Mostanában (mivel eredeti végzettségem testnevelő tanár, rekreációs irányító és edző) egyre inkább a szénhidrát-csökkentett, kicsit egészségesebb megoldások felé fordulok, hiszen mindenki úgy akar formába lendülni, hogy az élvezetekről sem szeretne lemondani. Vallom, hogy nem is kell, csak egy kicsit...

Szuper érzés, amikor más is kipróbálja a receptjeimet, és ennek hangot is ad, hiszen ezért csinálom az egészet. Élj szívvel-lélekkel, és akkor nagy gond nem lehet.

http://nutsnroll.blogspot.com

Mercs Emese vagyok, alias Julia. Miért pont Julia? – kérdezik sokan. A főzés és a konyhában való tevékenykedés gyerekkori szerelem. Aztán jött a gasztroforradalom, mint olyan, és jött vele a Julie&Julia című film is. Akkor még távolinak tűnt, hogy gasztrobloggerkedjek. Olyan megfoghatatlan volt a gasztroblogok világa, profin megírt receptekkel, gyönyörű fotókkal. Aztán az élet úgy hozta, hogy túlságosan ráértem, egyértelmű volt, hogy belevágok, bár se írni nem tudtam, se fotózni, de szépen kialakult. A névválasztás pedig egy nagyon kedves barátnőmnek köszönhető, akivel a mai napig „Juliázzuk” egymást, a film után szabadon, mert mindketten olyan gasztrobolondok vagyunk, mint a filmbéli „Juliák”.

Igyekszem egészségtudatosan főzni, figyelek az alapanyagokra, és erre buzdítom az olvasóimat is, bár nem viszem túlzásba. Receptek tekintetében minden jöhet; előfordul, hogy egy teljesen klasszikus fogást készítek változtatás nélkül, de szeretek teljesen új dolgokat is kipróbálni.

A blogírás számomra hobbi, főállásban vállalkozást vezetek, anya vagyok, kutyatulajdonos, és próbálok sportolni is, a család egészségére figyelni. Igen, kevés idő van írni, de kikapcsol, mire összerakok egy receptet, elkészítem, lefotózom, olyan mint a meditáció – elmerülök benne, közben megszűnik a külvilág… Kivéve persze akkor, amikor a család pasijai (1 férj, 2 vízilabdázó kamasz és néhány hónapja 1 cairn terrier) éhes farkasokként lesik, mikor lesz kész az ebéd, a süti, a fagyi. Olyankor megfogadom, hogy soha többet nem írok, nem fotózok, úgyis tiszta káosz az egész… aztán persze a szívem visszahúz, lenyugszom, és jönnek az újabb receptek. Mert imádom írni a blogomat!

http://juliasutfoz.blogspot.com