Már 8150 recept az oldalunkon

Kifőztük Gasztromagazin

Kandírozott ibolya

2013. február 13.
Kandírozott ibolya

Hozzávalók

  • tojásfehérje
  • porcukor vagy pornyírfacukor
  • szárával szedett ibolya
  • vékony fejű ecset
  • sütőpapír

Elkészítés

  1. Sokan nem tudják, hogy hazánkban is honos számos ehető virág. Egyikük az ibolya, amely kandírozva sütemények, torták dísze lehet. Elkészítése egyáltalán nem bonyolult, csak idő és némi türelem kell hozzá. Arra azonban nem árt figyelni, hogy ha valóban meg is akarjuk majd enni, igyekezzünk olyan helyen szedni, ahol minél kevésbé szennyezett a levegő, illetve ahol nem járnak háziállatok.

    Óvatosan megmossuk az ibolyát. Legjobb, ha vízbe mártjuk a szűrőbe tett virágokat, majd hagyjuk teljesen megszáradni. Villával egyneművé keverjük a tojásfehérjét.

    Sütőpapírra porcukrot szitálunk. Ecsettel vékonyan fölvisszük a tojásfehérjét a virágok szirmára és szárára, majd – egymástól minél távolabb – a porcukorra fektetjük őket. Amikor az utolsó virággal is végeztünk, az egészet megszórjuk porcukorral, majd szobahőmérsékleten nagyjából fél óráig így szárítjuk.

    Ellenőrizzük, hogy kellően porcukrosak-e a szirmok és a szárak is, átmozgatjuk a virágokat, kicsit megrázzuk a sütőpapírt, hogy a virágok átforduljanak a porcukron. Mindezt kétszer-háromszor megismételjük.

    Jól záródó üvegbe töltjük a kandírozáshoz használt porcukrot, rátesszük a teljesen megszáradt virágokat, és időnként óvatosan megrázogatjuk az üveget.

    Tipp: ha két sütőpapíron dolgozunk, a szóráskor nem kell újabb porcukoradagot használnunk. Legegyszerűbb, ha az újabb átforgatásnál, szórásnál különtesszük a virágokat, a porcukor felét a sütőpapírra szitáljuk, arra kerülnek a virágok, majd a maradék porcukor.

    http://szepsegtar.blogspot.hu/

    Az ibolyáról:

    Az illatos ibolya (Viola odorata) évelő növény, gyökértörzséből vékony, hosszú indák fejlődnek, levelei szív alakúak, tűállóak, virágai violaszínűek, ritkán fehérek. Március-áprilisban virágzik. Az ibolya a középkorban Mária alázatosságát jelképezte. Virágának lila színe Krisztus szenvedéseire és mennyei királyságára is utalhat, mivel a bíbort gyakran azonosították a lilával.

    Az egész növény gyűjthető és felhasználható. A gyökeret, gyökértörzset és a kifejlett leveleket tavasztól őszig lehet gyűjteni, legfeljebb három centiméter hosszú nyélrésszel együtt lecsípve. Nyálkaoldó, izzasztó, vértisztító hatása ismert. Maga a virág szintén nyálkaoldó, de idegnyugtató is, és magas vérnyomást csökkent. Friss vagy szárított virágának szörpje vagy forrázata enyhe hashajtó, de hörghurut, köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákban és idegnyugtató szerként is használhatjuk.
     
    Hatóanyagai:
    a gyökérben a tripertén-szaponinok és szalicilsav-származékok, a virágban a cianidin, violakvercitrin, violarutozid, illóolaj, valamint a karotinoidok.
    Virágát édességek díszítésére, cukrok, teák, ecetek illatosítására is felhasználják.
    Vigyázat! Nagy dózisokban ne használjunk ibolyát, mert a benne lévő szaponin rosszullétet vagy akár hányást is okozhat.
    Gyógyteát legegyszerűbben a gyógynövények forrázásával készíthetünk. Az ibolyát általában más gyógynövényekkel (például akácvirággal, ánizsmaggal, bodzavirággal, cickafarkfűvel, csillagánizzsal, édesgyökérrel, fehérmályvalevéllel, árvacsalánfűvel, hársfavirággal, kakukkfűvel, kankalingyökérrel, pemetefűvel) együtt alkalmazzák.
    A teakeveréket egy-egy arányban tegyük a teakészítő edénybe, majd öntsünk rá forrásban lévő vizet, azután 10 percre fedjük le. Szűrjük le, és máris fogyaszthatjuk. Az íz, az aroma legjobban a cserépedényben készített forrázatban érvényesül.
     
     
    forrás: Kinszi böngészde
     
     
     
     
     
     
     

__________________

__________________

 



Partnereink

Kifőztük magazinok

Regisztráció

*
*
*
*
*
*

A (*) jelölt adatokat kötelező megadni!