Már 8150 recept az oldalunkon

Kezdőoldal  //  Receptek  //  Tartósítás, befőzés  //  Szilvalekvár keverés nélkül
Kifőztük Gasztromagazin

Szilvalekvár keverés nélkül

2012. augusztus 17.
Szilvalekvár keverés nélkül

Hozzávalók

  • .

Elkészítés

  1. Sokan állítják, hogy az igazi szilvalekvár hosszú ideig, órákig tartó keveréssel készül. Régen eseménynek számított, jó alkalom volt arra, hogy a család összegyűljön és együtt készítsék el a lekvárt, felváltva kavarta a család apraja-nagyja. Ez a recept arról szól, hogyan lehet a fáradságos keverést megtakarítani.

    Első dolog egy nagy kosár szilva beszerzése. A piacon leginkább hatalmas szilvák kelletik magukat. Lekvárhoz végképp kerüljük ezeket a fajtákat, mert nagyon vastag a héjuk, soha nem fő szét, kemény a húsuk, emiatt nagyon nehéz lesz kimagoznunk, ráadásul nem elég édesek. Lehetőleg nem túl nagy, puha húsú, magvaváló gyümölcsöt keressünk, olyat, ami nagyon érett.
    A legjobb választás az illatos muskotályszilva, és akkor, amikor már a szára felőli végén kezd ráncosodni.

    Először megmossuk, lecsöpögtetjük, kimagozzuk, kidobjuk a rothadásnak indult vagy kukacos szemeket. Előveszünk egy jó nagy edényt, legjobb az igazi, jó vastag fenekű rozsdamentes fazék. Töltünk az aljába 1 dl, legfeljebb 10 %-os ecetet, majd beletesszük a szilvát. Ha villanytűzhelyünk van, akkor kis fokozatra állítjuk be, épp 100 fok alá, ahol csak gyöngyözni szokott az étel. Ha gáztűzhelyen csináljuk, akkor egy jó vastag (esetleg öntöttvas) lángelosztót teszünk a fazék alá és takarékra tesszük. Lefedjük
    az edényünket, a fakanalat pedig eltesszük a kezünk ügyéből, nehogy véletlenül kavargatni kezdjük.

    Innentől már csak türelem kell hozzá, célszerű reggel odatenni és időnként ránézni. Először az egésznek meg kell melegednie, hogy a szilva összeessen. Eddig kell rajta hagyni a fedőt, mert így hamarabb eléri ezt az állapotot. Ilyenkor még meglehetősen híg, vöröses színű leves úszik a fazékban.
    Ekkor beállítjuk a tűzhelyünket, hogy a fazékban épp csak egy-egy buborék jöjjön föl. Ezzel tulajdonképp a konkrét tevékenységünk be is fejeződött. Néhány óra múlva fogjuk megérezni a jellegzetes szilvalekvár illatot, amit a hosszú főzési idő alatt oxidálódó gyümölcstől és a karamellizálódó cukortól kap. Addig főzzük, amíg kellően sűrűnek érezzük, közben egyre nagyobbak lesznek a nehezen kipukkadó buborékok. Számíthatunk arra, hogy forrón hígabb, mint amikor kihűl. Amikor már úgy érezzük, hogy nincs sok főzés hátra, egy kanálnyit szétkenünk egy tányéron, kihűtjük és megkóstoljuk. Ekkor még javíthatunk az ízén, ha a szilva nem volt elég édes vagy aromás. Jó esetben nem kell bele semmi, de ha szükségét érezzük, tehetünk bele cukrot, fahéjat vagy szegfűszeget. Ha cukrot adunk hozzá, ne ijedjünk meg, elolvadva felhígítja a lekvárt, de amikor kihűl, ismét besűrűsödik.

    A hagyományos, üstben kevert lekvár akár lekötés nélkül is eláll, de ezt a fajtát azért célszerű, a dzsemekhez hasonlóan, kiforrázott üvegekbe, forrón beletölteni és szárazdunsztban kihűteni.

    A sokak által ismert sütős módszerrel ellentétben így akár 15 kg gyümölcsöt is megfőzhetünk egyszerre. Egy alkalommal egy 20 literes lekvárfőző fazekat töltöttem meg szilvával; amikor a benne lévő gyümölcs már összeesett és ismét lett egy kis hely, a kimaradt 4-5 kilónyit még beletettem; az a lekvár 40 órán át izzadt a tűzhelyen.

    http://jokaja.hu/

     

__________________

__________________

 



Partnereink

Kifőztük magazinok

Regisztráció

*
*
*
*
*
*

A (*) jelölt adatokat kötelező megadni!